Üdvözlök mindenkit, aki olvassa e sorokat. Szeretném leírni az érzéseimet, mert kikívánkoznak belőlem. Férjemmel és Barátainkkal tegnap látogatást tettünk a veresegyházi maciknál. A medvék lakhelyet körbejárva gyermeki ártatlansággal csodáltuk őket mi felnőttek is. Élvezettel figyeltük, ahogy lustálkodnak, játszanak, vagy épp a látogatók fakanalairól nyalogatják a mézet:))) Hatalmas testük megpillantásakor az ember azt gondolná, hogy milyen lomhák, darabosan közlekedőek, de nem......Egyfajta kecsességgel jönnek-mennek, rajtuk a bunda úgy hat, mintha egy nagy kabátot, vagy pokrócot terítettek volna rájuk. Figyeltem a többi látogató arcát. Kíváncsi voltam arra, hogy számukra mit jelent az, hogy ennyire közelről, természetes környezetben láthatják a medvéket. Azt mondhatom, hogy páratlan élményként élték át a látogatást gyerekek és felnőttek egyaránt..
A medvék mellett alakították ki a farkasok lakhelyét. Falkában verődve pihentek (vagy épp "veszekedtek") a kerítés mellett. Érdekes volt megfigyelni, hogy pihenéskor úgy helyezkedtek el, hogy másik farkas ne kerüljön mögéjük, gondolom, ezt az alapvető életösztönük diktálta.
Ahogy ballagtuk a ketrecek mellett, arra lettünk figyelmesek, hogy egy hosszú, ősz hajú férfi az avart gereblyézi tőlünk pár méterre. Mellette békésen felszik szálásszőrű tacskó kutyája, akit a farkasok nagy érdeklődéssel (vadászatra kész mozdulattal) figyelnek.
Egyszer megmozdulnak a bokrok és egy csíkoshátú vadmalac követi a férfit. Nem tudtunk tovább menni, a látvány lenyűgözött bennünket a malacka láttán. Mosolyogva figyeltük, ahogy az apró termetű négylábú követte "gazdáját/apját/anyját":)))
Szóba elegyedtünk a férfival (Ő volt Kósa József). Elmondta, hogy a malacka árva és Ő gondozza. A kis "földtúró" egy pillanatra sem pihent, folyamatosan jött-ment körülöttünk, túrta a földet, egy-egy pillanatra megállt és megsimogathattuk! Beszélgettünk a medvékről, farkasokról, az Ő viszonyáról az állatokkal.
Háza mellett nagy kenelek álltak, amelyben befogadott kutyusok élnek. A kutyák szépek, egészségesek, csak úgy csillog a szőrük. Kivétel nélkül mindegyik eb barátságos. A férjem húzott el onnan, nehogy befogadjak egyet (tudniillik, van otthon már kettő kutyusom, az egyiket ilyen formán szereztük).
Kósa Úr egy fedett részből előhozott két rókakölköt. Hathetesek, gyönyörűek és hatalmas vágyat éreztem arra, hogy ölembe vehessem őket. Tekintettel arra, hogy még nincsenek beoltva, le kellett mondanom a "csucsujgatásról.":(((
Behívott bennünket a házába (hatalmas megtiszteltetésnek vettük). Megnéztük a balesetét videőn, amikor az egyik medve megharapta, Elmondta, hogy a híradással ellentétben hogyan történt a baleset. Mesélt a medvékkel/farkasokkal és egyéb állatokkal történő filmes szerepléseiről, amelyekről képeket is mutatott.
A vadmalacka élvezettel sertepertélt a lábaink alatt, a cípőfűzők sokasága felkeltette érdeklődését, meg-meg rágcsálta őket:)))
A kutyusról Kósa József elmondta, hogy nehezen fogadta el őt. Ezért is örült a lelkem, amikor megengedte, hogy simogassam a buksiját. s amikor abbahagytam, orrával megbökdösött, hogy mééééég:)))
A medvefarm közvetlen közelében evésre-ívásra alkalmas vendéglátó egységet hoztak létre. Bevallom, nem tetszik. Nem az, hogy van, hanem, hogy hol. Miért nem lehetett egy kicsit távolabb helyezni?
Vajon ki üzemelteti ezt a helyet? Biztos vagyok abban, hogy nem az alapítvány. Eszükbe se jutott, hogy "saját hatáskötben" üzemeltessék, ami azt jelenti, hogy a profitot az állatokra lehetne fordítani, még akkor is, ha az alkalmazottat foglalkoztatnak.
Nem értem, hogy hogyan engedhették meg, hogy egy ugrálót is felállítsanak ( 5 perc 400 Ft), szintén a medvéktől pár méternyire. Csak sejtem, hogy ennek a bevételétől sem telik meg az állatok hasa. Ki adott, ki adhatott engedélyt erre???
Értem Kósa Urat.......hogyne érteném.
Budapest, 2006. 05.01.
Angella
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
